Évek óta teret ad a Magyar Onkológusok Társasága az onkológiai pszichológiával foglalkozó szakembereknek tapasztalataik, kutatási eredményeik megosztására.
A tematikus program előzetes megismerése is hozzájárulhatott az örvendetes eredményhez: nagyszámú érdeklődő jelent meg a kongresszusi központ Lehár termében, akik hozzászólásaikkal gazdagították a programot.
Az első előadó Pálfiné Kegye Adrienne sugárterapeuta-pszichoterapeuta volt, aki az esztergomi Vaszary Kolos kórház hospice/rehabilitációs osztály munkatársaival kialakított komplex rehabilitációs program gyakorlati tapasztalatait mondta el. A három hétig tartó, sikeres rehabilitációs foglalkozásokban 18, főként emlőrák és vastagbéldaganat miatt előzőleg onkoterápiában részesült, illetve palliatív kezelés alatt álló nő és férfi vett részt. A multidiszciplináris rehabilitációs csapatot onkológus, pszichoterapeuta, mozgásterapeuta és dietetikus alkották. A programban a fő hangsúly a pszichológiai előadásokon volt, de szívesen részt vettek a beteg a jóga gyakorlatokon, és a dietetikai tanácsadáson is. Az előadó fontos tapasztalatként említette, hogy a csoporttagok társas támogatottsága alacsony mértékű volt, segítséget általában csak a családtagjaiktól kaptak a betegek. Az újonnan bevezetett rehabilitációs program kedvező fogadtatásra talált a résztvevő páciensek és a kezelőszemélyzet részéről.
Bárdi Edit gyermekgyógyász, onkológus, hematológus, a szombathelyi Markusovszky Kórház főorvosa volt a következő előadó, aki Magyarországot képviseli az Európai késői toxicitási csoportban (PANCARE – http://www.pancaresurfup.eu/ ).
Bárdi Edit előadásának fő célja az volt, hogy a gyermekkori daganatos betegség miatt korábban kezelt, jelenleg már felnőtt korú betegeket gondozó orvosokat tájékoztassa a késői túlélők adatait tartalmazó összeurópai és magyarországi adatbázis létrehozásáról a minél jobb gondozás érdekében.
Több hozzászólás is történt, például arról folytattak dialógust a szakemberek, hogy mennyiben tartja fent az ún. Damoklész kardja szindrómát (speciális hipochondria) az évente történő kivizsgálás és adatgyűjtés a sikeres túlélőkben. A jelentkezéseket a következő e-mail címen várja az előadó: editbardi@hotmail.com
Riskó Ágnes a gyógyszeres kezelés pszichoszociális vonatkozásairól beszélt az OOI-ban történő pszichoanalitikai megfigyelései és onkopszichológiai tevékenysége alapján. Ismert, hogy az onkológiai betegek jelentős százaléka idő előtt abbahagyja a tünetmentesség elérése és fenntartása érdekében felírt gyógyszerek szedését. E kudarc okai jórészt pszichoszociálisak. Bizonyos, hogy amennyiben a gyógyszereket adó orvosok munkájuk során méginkább figyelembe veszik a rendelkezésre álló pszichológiai szempontokat és észleléseket, akkor hatékonyabban tudják segíteni a betegek együttműködését és kitartását (adherencia) az orálisan adható kemoterápiás kezelésekben. A Bálint Mihály által leírt „orvosgyógyszer” fogalom ma is érvényes, az orvosával jó kapcsolatban lévő beteg szinte placebo hatásként hasznosíthatja a bizalmat, és hűséges marad nemcsak a kezelőjéhez, hanem az általa adott gyógyszerhez is.
Lazányi Kornélia a debreceni egyetem Magatartástudományi Intézetének klinikai szakpszichológus munkatársa előadásában az empátia szerepével foglalkozott az orvos-beteg kommunikációban. A téma feltárása érdekében 2009-ben munkatársaival 187 onkológiai területen dolgozó orvos és szakdolgozó kimutatott pozitív és negatív érzelmeit vizsgálta a PANAS-X kérdőívvel. Az eredmények igazolták, hogy számos tényező befolyásolja, hogy az onkológusok milyen érzelmeket mutatnak ki mindennapi munkájuk során, pl. éberséget és érdeklődést. Titkolják pl. a fáradtságukat, az önmagukkal való elégedetlenségüket. A hozzászólók között Riskó Ágnes felidézte a témához tartozó kutatási eredményüket, mely szerint az onkológiai osztályokon dolgozók leggyakoribb betegsége a fekély.
Ferencz Valéria az Uzsoki utcai Kórház onkoradiológiai osztályának pszochológusa az individuálpszichológia alkalmazását mutatta be onkológiai betegek rehabilitációjában a lelki szenvedésnyomás csökkentése, a jobb életminőség elérése érdekében. Megemlítette, hogy az egyéni pszichoterápiák mellett csoport-pszichoterápia bevezetését fontolgatják az osztályon.
Tanyi Zsuzsanna pszichológus, PhD hallgató a debreceni egyetem Magatartástudományi Intézetéből arról beszélt, hogy a daganatos betegségben szenvedők megküzdési folyamatai pozitív hatással lehetnek a személyiségükre, ezt a jelenséget nevezzük poszttraumás növekedésnek. Ezt a jelenséget a iatal kutató 92 onkológiai betegnél vizsgálta, különös tekintettel az életminőségükre, érzelmi kötődéseikre és a poszttraumás növekedésre. Fontos adat, hogy a kedvező életminőséghez a társas jóllét nagymértékben hozzájárul.
Kovács Zsuzsanna pszichológus, a SE Alkalmazott Pszichológiai Tanszék munkatársa kutatótársaival 261 emlődaganatos betegnél egy átfogó onkopszichológiai kutatás és kísérleti rehabilitációs program részeként a depresszió és a szorongás prevalanciáját és az életminőséghez való kapcsolatát vizsgálták. A vizsgált személyek 11.5%-nál találtak klinikai szintű depressziót, 64.3%-nál enyhe depressziót. A szorongást illetően 18.8%-nál súlyos és 13.6 %-nál enyhe szorongást. Mindkét pszichés zavar szoros összefüggésben áll az életminőséggel, éppen ezért megállapítása és kezelése döntő jelentőségű.
Az utolsó előadót lankadatlan figyelemmel várta a hallgatóság. Kovács Péter pszichológus, PhD hallgató az OOI Bőrgyógyászati osztály munkatársainak és betegeinek együttműködésével végzi kutatásait. Interferon kezelésben részesülő, intermedier tumor vastagságú és magas rizikójú, melanoma malignumban szenvedő, tumor mentes betegeket vizsgál pszichodiagnosztikai módszerekkel. Kutatási eredményei fel fogják tárni a megküzdésre való lelki felkészültség, illetve felkészületlenség esetleges szerepét az állapotromlásban.
A szekcióban elhangzott előadások változást jeleztek a hazai onkopszichológia fejlődésében: a növekvő számban végzett kutatások objektív adatokkal segítik a szakembereket a humánusabb és hatékonyabb munkatervezésben és végzésben, a klinikai előadások felhívták a figyelmet a pszichoszociális gondozás kiemelt jelentőségére a komplex onkoterápiák alkalmazása folyamán. Itt az ideje, hogy igyekezzünk kiterjeszteni az onkopszichológiai beavatkozásokat minden motivált, vagy azzá támogatható onkológiai betegre! Ehhez önkéntes alapon működő, elérhető, rutinszerű onkopszichológiai szűrésre, és kellő számú, az onkológiai team tagjaként dolgozó pszichológusra, pszichiáterre és szociális munkásra van szükségünk.
